Apukám, Öcsém és Férjem is szobrász. Nehéz kibújni e körből, miközben én is folyamatosan inspirálódom. Bár a technológiából fakadóan teljesen más megoldások kerülnek ki a kezem alól. Eddig a megbízásokat versenyhelyzetben, pályázaton nyertem, de időnként már direktben is megkeresnek. Ezekre a nagyméretű feladatokra nincsenek receptek. Tele van kísérlettel, kockázattal, rengeteg kérdés merül fel. Siker és kudarc váltja egymást, míg elkészül. 

Mégis: a ledprogrammal játékosan megvilágított üvegfalam, a betűmániámnak teret adó üvegkönyvem, verses ujjlenyomatom, óriás ernyőm, '56-os emlékművem üveglobogója, vagy OrigO-m mind kellemes emlék maradt. Büszke vagyok rájuk. I.vh.-s emlékművem rozsdás katonakönyve bakaportréval a borítóján este finom fényben dereng.  A "Kiskakas félkrajcára"-projekt még sajnos akadozik... Ugyanakkor hatalmas megtiszteltetés, hogy a MANK Trianon, és a Hajós Alfréd pályázaton - "igazi"bronzszobrászok közt is-  eljutottam a III.fordulóig. De közben 2022-ben felállítottuk a COVID-emlékművem. Most egy Petőfi-verses installáción dolgozom..., és - bár sajnos válság van -, de reménykedem az Üveghárfa projektjében is. Szóval sok-sok izgalmas és lelkes munkaóra áll még előttem.